hétfő

a napok egyikében eszembe jutott egy rémesen régi illat. éppen elnyúltam e kanapén. három - négy másodpercig tarthatott.
a mecsetek damaszkuszi kék, törökzöld kerámiái voltak ott
én őt nem tudom leírni
ha legközelebb fölbukkan, elfogom. aztán ha megkaparintottam egy esetlen, átlátszó ketrecbe ültetem át, és bevetem a bámészkodó csőcselék zsinatjába.
de inkább megpróbálom a zsebembe rejteni és reménykedem, hogy nem fogja hagyni magát

Nincsenek megjegyzések:

NUDGENUDGE

NUDGENUDGE