Van egy szú a polcomban és perceg. Veszettül kopogok neki a harkály-félelem-ösztön felébresztésének reményében!
Kb. úgy fél órája jöhetett rá, hogy csalás.
Édesanyám szavában talán lehet némi igazság, a rendetlenség veszedelmeit illetően.
Minap egy könyv után hajoltam. És belefejeltem egy vonalzócsücsökbe. A Filozófiatörténetet kerestem.
Persze a könyv nem is az volt, mint ami.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bébi buborék-világegyetemek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bébi buborék-világegyetemek. Összes bejegyzés megjelenítése
csütörtök
kedd
(csodát ide) ... (de olyan istenigazit :) megegyeztünk? )
Bébé:
Velem annyi csoda történt életemben, három, négy
– nem, még több, öt -,
hogy nem volna szabad írnom.
Szeredy:
Hát ne írjál!
Te csak fessél!
Bébé:
És festeni szabad a csodákat?
Eynatten:
Igen.
Festeni szabad.
hétfő
vasárnap
szerda
"Pedig te egy olyan szeretnivaló ember vagy."
szegény önmagába omlott csillag
bár... nem is.
hisz'
időnként még hagyott hátra rádiójeleket...
Lexinek tudtam panaszkodni. Nézd, öregem, ez tényleg vicc, teljes hülyeség, hogy itt hagynak engem egyedül. Egy szál magamra. Ennyire önálló én nem vagyok. Sok mindenben igen, tudok már egyedül vécére menni, ugye, öltözni, ágyazni, lépcsőn járni, sőt az egyszeregyet is tudom, tudok tangózni, rumbázni, kurvát felcipelni, villanydarálót megjavítani, nyilatkozni a festészetről, új kalapot venni, de itt egymagamban meglenni nem tudok még, fenét ér mind a sok tudományom.Olvastam valamit és hirtelen eszembe jutott róla egy régi emlékem.
Egyszerűen éretlenség behúzódni a sarokba és duzzogni, hogy a kapott "matéria" nem elég minőségi ahhoz, hogy a megálmodott, az elvárt kialakulhassék belőle.
Jöhetne már némi büszkeség, megelégedés, ehelyett győz a dac.Mert mennyivel könnyebb a mártírkodás. Egyszerű és jó lavírozni a megfelelés és az önsajnálat közt.
Szabad asszociációs napló? Önterápiák?
"Felejtsd el ezt az öncélúskodást! Persze, tudjuk mind, nem szalad el az a ló...de tudod..."
???
Hogyan kérem?
"Tudja, könnyű ebbe beleragadni. Ígéretes, aztán jön a süllyesztő. Ha nem képes vállalni..."
én kérem, felhagyhatnék a kémkedéssel, ha valamire is tartanám magam, tudom én jól
tudom, és éppen elég jól tudom ezt, csak mindig is gyáva voltam hozzá, mitvanmittenni.
bátorságot, őszinteséget elvárni az "életképtelentől", ha egy fikarcnyi tiszteletre sem tartom méltónak?
csak mindig felmegy a pumpa
- Legalább megszánhattál volna... - kezdtem a hisztériát, mire bátyám lekevert egyet.
- Hogy vagy képes ilyet mondani? Hát hallod te, hogy mit beszélsz? Mire becsülöd magad? És egyáltalán mit vársz így másoktól? Felejtsd el, hogy az segít, ha bárki is megsajnál!
egynéh
ány félresikerült kísérlet még nem igazolhat tévedést
(Az életed próba-élet, kísérleti jellegű. Mindvégig. A világ, a tér, idő, anyag, erő és a hozzád hasonlónak feltételezett többi ember, elgondolás. Kipróbálandó gondolat, a fejedben. Megismételt kísérletezéssel ezt az elképzelésedet a világ berendezéséről valószínűsíteni tudod. Bizonyítani nem lehet, még ha ítéletnapjáig próbálgathatod és mindvégig beválnak a feltevéseid róla, akkor sem: az eljárás természeténél fogva. Nem vagytok egy helyen. Te biztosan vagy, a világ ennyire biztosan nincs. Hát csináld tovább, Bébé, de ne felejtsd el, hogy csak látogató vagy itt, néző. Ám ahhoz, hogy bármit csinálj, építs, teremts itt, hogy élj, ezt el kell felejtened. És ha elfelejted, ha nem őrzöd meg a kezdetedet, a kívülállásodat, utolér majd mindenféle istencsapása. Jöhet olyan óra, jöhet olyan év, sok év, hogy az emlékkönyvszámára neked se jut eszedbe hamarjában más kívánságod, mint hogy vesszen ki a világ, s e földi nép a legvégső fajig.)
Nem veted ki magad egy könnyed mozdulattal az ablakon, ha úgy kívánkozik.Nem vagy dög. Önző és ostoba.
Megegyeztünk, hogy - ha élni nem okvetlenül - , de festeni szükséges, amihez mégis életbe kell lenned. Ez viszont nem megymásik ember segítsége nélkül. Megalkuszunk: ha a hipotétikus többi ember közt van, 
aki gályarabsá helyett a segítségedre jön, cseléd, anya, szomszéd, bajtárs vagy csupán futó ismerős: neked elég ahhoz, hogy élj - f
esteni magadban is tudsz, a többiek nem kellenek hozzá. Gondolod.Aztán - mit csináljon az ember egyedül? - nekifogsz bátran, abban a hiszemben, hogy meg 
tudod majd festeni magadra hagyatva is, amit keresel a lombok közt, vagy atéli fákban, vagya kopár tűzfalakra eső kora reggeli napsütésben, hiszen mindehhez semmi köze sincs anyádnak...
úgy fel tudom húzni magam, hogy valódi fájdalmat érzek néha a szívem tájékán
és a bal kézfejem is le szokott zsibbadni
bár... nem is.
hisz'
időnként még hagyott hátra rádiójeleket...
Lexinek tudtam panaszkodni. Nézd, öregem, ez tényleg vicc, teljes hülyeség, hogy itt hagynak engem egyedül. Egy szál magamra. Ennyire önálló én nem vagyok. Sok mindenben igen, tudok már egyedül vécére menni, ugye, öltözni, ágyazni, lépcsőn járni, sőt az egyszeregyet is tudom, tudok tangózni, rumbázni, kurvát felcipelni, villanydarálót megjavítani, nyilatkozni a festészetről, új kalapot venni, de itt egymagamban meglenni nem tudok még, fenét ér mind a sok tudományom.Olvastam valamit és hirtelen eszembe jutott róla egy régi emlékem.
Egyszerűen éretlenség behúzódni a sarokba és duzzogni, hogy a kapott "matéria" nem elég minőségi ahhoz, hogy a megálmodott, az elvárt kialakulhassék belőle.
Jöhetne már némi büszkeség, megelégedés, ehelyett győz a dac.Mert mennyivel könnyebb a mártírkodás. Egyszerű és jó lavírozni a megfelelés és az önsajnálat közt.
Szabad asszociációs napló? Önterápiák?
"Felejtsd el ezt az öncélúskodást! Persze, tudjuk mind, nem szalad el az a ló...de tudod..."
???
Hogyan kérem?
"Tudja, könnyű ebbe beleragadni. Ígéretes, aztán jön a süllyesztő. Ha nem képes vállalni..."
én kérem, felhagyhatnék a kémkedéssel, ha valamire is tartanám magam, tudom én jól
tudom, és éppen elég jól tudom ezt, csak mindig is gyáva voltam hozzá, mitvanmittenni.
bátorságot, őszinteséget elvárni az "életképtelentől", ha egy fikarcnyi tiszteletre sem tartom méltónak?
csak mindig felmegy a pumpa
- Legalább megszánhattál volna... - kezdtem a hisztériát, mire bátyám lekevert egyet.
- Hogy vagy képes ilyet mondani? Hát hallod te, hogy mit beszélsz? Mire becsülöd magad? És egyáltalán mit vársz így másoktól? Felejtsd el, hogy az segít, ha bárki is megsajnál!
egynéh
ány félresikerült kísérlet még nem igazolhat tévedést(Az életed próba-élet, kísérleti jellegű. Mindvégig. A világ, a tér, idő, anyag, erő és a hozzád hasonlónak feltételezett többi ember, elgondolás. Kipróbálandó gondolat, a fejedben. Megismételt kísérletezéssel ezt az elképzelésedet a világ berendezéséről valószínűsíteni tudod. Bizonyítani nem lehet, még ha ítéletnapjáig próbálgathatod és mindvégig beválnak a feltevéseid róla, akkor sem: az eljárás természeténél fogva. Nem vagytok egy helyen. Te biztosan vagy, a világ ennyire biztosan nincs. Hát csináld tovább, Bébé, de ne felejtsd el, hogy csak látogató vagy itt, néző. Ám ahhoz, hogy bármit csinálj, építs, teremts itt, hogy élj, ezt el kell felejtened. És ha elfelejted, ha nem őrzöd meg a kezdetedet, a kívülállásodat, utolér majd mindenféle istencsapása. Jöhet olyan óra, jöhet olyan év, sok év, hogy az emlékkönyvszámára neked se jut eszedbe hamarjában más kívánságod, mint hogy vesszen ki a világ, s e földi nép a legvégső fajig.)
Nem veted ki magad egy könnyed mozdulattal az ablakon, ha úgy kívánkozik.Nem vagy dög. Önző és ostoba.
Megegyeztünk, hogy - ha élni nem okvetlenül - , de festeni szükséges, amihez mégis életbe kell lenned. Ez viszont nem megymásik ember segítsége nélkül. Megalkuszunk: ha a hipotétikus többi ember közt van, 
aki gályarabsá helyett a segítségedre jön, cseléd, anya, szomszéd, bajtárs vagy csupán futó ismerős: neked elég ahhoz, hogy élj - f
esteni magadban is tudsz, a többiek nem kellenek hozzá. Gondolod.Aztán - mit csináljon az ember egyedül? - nekifogsz bátran, abban a hiszemben, hogy meg 
tudod majd festeni magadra hagyatva is, amit keresel a lombok közt, vagy atéli fákban, vagya kopár tűzfalakra eső kora reggeli napsütésben, hiszen mindehhez semmi köze sincs anyádnak...úgy fel tudom húzni magam, hogy valódi fájdalmat érzek néha a szívem tájékán
és a bal kézfejem is le szokott zsibbadni
kedd
sűrített fragmentumok
A kerítéslécek közén táncol a világ.
A zene az érzelmek gyorsírása, Tolsztoj?
Tánc oktatást az általános iskolákba? Nem is? Összművészetit?
"A fejlődéshez az agynak sok-sok munícióra van szüksége!"
hétfő
reloading - 9461 milliárd km
rengeteg időt vesztegettem el!
nagyon nagy az agy funkcionális regenerálódó képessége.
A prefrontális réteg ugyanis megőrzi az emlékeket, a képességeket, s ha az agy egy részében valami elvész, egy másik területre visszahívható.
A protocsillagok csillagködnek nevezett gáz-és porfelhők összesűrűsödéseiből keletkeznek. Életútjuk,kezdeti tömegüktől fühggően 4féle lehet.
Kis csillagok
fel kell robbanni
nincs más megoldás
nagyon nagy az agy funkcionális regenerálódó képessége.
A prefrontális réteg ugyanis megőrzi az emlékeket, a képességeket, s ha az agy egy részében valami elvész, egy másik területre visszahívható.
A protocsillagok csillagködnek nevezett gáz-és porfelhők összesűrűsödéseiből keletkeznek. Életútjuk,kezdeti tömegüktől fühggően 4féle lehet.
Kis csillagok
VÖRÖS TÖRPE csillagok, amelyek hosszú időn keresztül halvány fényt bocsátanak ki, ezzel fokozatosan fehasználva teljes nukleáris energiakészletüket. Vörs színük viszonylag alacson felszíni hőmérsékletükre utal. A leggyakrabban előforduló csillagok.
Kaptam egy fénykép-nagyítást 1926-ból, a pécsi katonaiskoláról, ahol akkor pár
napra megszálltunk, júniusban, a mohácsi hajóutunk után. Medve egyik
olyan-amilyen kis amatőrfelvételéről csinálta a kedvemért a barátom. Hát ez a
nagyítás, amikor jól megnéztem, elmondta nekem pontosan a pontatlan érzést,
hogy milyen volt az a nyár.
napra megszálltunk, júniusban, a mohácsi hajóutunk után. Medve egyik
olyan-amilyen kis amatőrfelvételéről csinálta a kedvemért a barátom. Hát ez a
nagyítás, amikor jól megnéztem, elmondta nekem pontosan a pontatlan érzést,
hogy milyen volt az a nyár.
Az érzés pontatlan. Írja Medve. A szavak természetesen használhatatlanok
mindenképpen - a jövendő idők első feladata lesz eltörölni a nyelvet, az összes
nemzeti nyelvet. Az érzés azonban pontatlan, mielőtt szavakat keresnénk,
próbálgatnánk rá. Eleve és önmagában pontatlan. Kezdjük a történetet az
elején, az elejének a legelején, mikor vagy mielőtt világra jössz. "Valami van." -
Gondolat? Te magad? Az még nincs. Sőt, kezdjük azzal, hogy "Van." - Ha van,
akkor az valami. - Ebből a valamiből nekünk az kell, ami biztosan van: az érzés.
Minél biztosabban van, annál pontatlanabb. Minél jobban pontosítjuk, annál
kevésbé mondhatjuk rá, hogy van.
mindenképpen - a jövendő idők első feladata lesz eltörölni a nyelvet, az összes
nemzeti nyelvet. Az érzés azonban pontatlan, mielőtt szavakat keresnénk,
próbálgatnánk rá. Eleve és önmagában pontatlan. Kezdjük a történetet az
elején, az elejének a legelején, mikor vagy mielőtt világra jössz. "Valami van." -
Gondolat? Te magad? Az még nincs. Sőt, kezdjük azzal, hogy "Van." - Ha van,
akkor az valami. - Ebből a valamiből nekünk az kell, ami biztosan van: az érzés.
Minél biztosabban van, annál pontatlanabb. Minél jobban pontosítjuk, annál
kevésbé mondhatjuk rá, hogy van.
Közepes csillagok
Mintegy 10 milliárd év leforgása alatt ezek a csillagok hidrogénkészkletük legnagyobb részét felhasználják, és hűlni kezdenek. Ahogy a külső rétegek befelé esnek, ismét felmelegednek, és a csillag VÖRÖS ÓRIÁSSÁ tágul. Eközben a forró, sűrű mag olyan elemket éget, mint a szén és a hélium. Végül a külső gázréteg leválik a csillagról, s ezt PLANETÁRIS KÖDként figyelhetjük meg. Miután a külső gázréteg teljesen szétoszlik, csupán a sűrű mag marad meg, amely lehűl, és FEHÉR TÖRPÉvé zugorodik össze.
A régi Fehérvári út 15/b II. emelet 19. alatti, észak-északkeletre nyíló
ebédlőablakból látható kép a kelő nap fényében, van. Ami kihagyhatatlanul
hozzátartozik, azzal el fogom maszatolni a biztos meglétét. Mégis, bele kell majd
festenem Júliát (aki szelíd zongorázással ébresztgetett, hárfapedálos Alla
Turzával, mozizenével - akkor nálunk lakott -, ahogy Terka néni is), anyámat
(aki a reggelinél felvagdosott nekem a füstölt szalonnából, mert tudta, hogy azt
szeretem, és csak lustaságból eszem a könnyebben vágható abáltat - én nem
tudtam, azt hittem, hogy nekem mindegy), meg legalább Halász Petárt és
mindenesetre a priznicet, Billroth-batiszttal.
ebédlőablakból látható kép a kelő nap fényében, van. Ami kihagyhatatlanul
hozzátartozik, azzal el fogom maszatolni a biztos meglétét. Mégis, bele kell majd
festenem Júliát (aki szelíd zongorázással ébresztgetett, hárfapedálos Alla
Turzával, mozizenével - akkor nálunk lakott -, ahogy Terka néni is), anyámat
(aki a reggelinél felvagdosott nekem a füstölt szalonnából, mert tudta, hogy azt
szeretem, és csak lustaságból eszem a könnyebben vágható abáltat - én nem
tudtam, azt hittem, hogy nekem mindegy), meg legalább Halász Petárt és
mindenesetre a priznicet, Billroth-batiszttal.
Nagy csillagok
(bingó!)
Ezek a csillagok gyorsan, csupán néhány millió év alatt elégetik hidrogénkészletüket, s VÖRÖS SZUPERÓRIÁSsá válnak. Ekkor magjuk lehűl, hirtelen összhúzódik, miáltal SZUPERNÓVA-robbanás keletkezik, ami szétrepíti a csillag külső rétegeit. Ha a mag megmarad a robbanás során, tovább hűl, összezsugorodik, és kicsi, sűrű NEUTRONCSILLAG vagy PULZÁR lesz belőle.
Igaz, hogy a pécsi főreál homlokzata Budára vezet, ezt látni fogjuk, én is
megnézem még jobban. És csakugyan, "vezet" - miként a londoni útkeresztezés,
ahol ötvenegy éves koromban irányt vesztettem. Nem irányt tévesztettem,
megvolt a fejemben a térkép, ahogy ötéves koromban is megvolt (a Mátyás
téren), ahogy rajzolja az ember mindig is, csak nem tudtam hamarjában, a
Tottenham Court Road sarkán, miként a Mátyás téren, hogyan tájoljam. Most itt
észak-dél vagy dél-észak a nagy utca iránya? Merrefelé is kell hazamennünk?
Jobbra forduljunk vagy balra? Majd mindjárt kitudódik, Bébé. Finom,
lámpalázas kis izgalom, várakozás, ugyanaz a pontatlan érzés (mit tudom én,
boldogság?) támad az emberben ötvenegy évesen, mint ötévesen. (Hát ha ettől
boldog várakozás önt el, akkor az megint Buda. Még megvan Buda. Londonban
még megvan.)
megnézem még jobban. És csakugyan, "vezet" - miként a londoni útkeresztezés,
ahol ötvenegy éves koromban irányt vesztettem. Nem irányt tévesztettem,
megvolt a fejemben a térkép, ahogy ötéves koromban is megvolt (a Mátyás
téren), ahogy rajzolja az ember mindig is, csak nem tudtam hamarjában, a
Tottenham Court Road sarkán, miként a Mátyás téren, hogyan tájoljam. Most itt
észak-dél vagy dél-észak a nagy utca iránya? Merrefelé is kell hazamennünk?
Jobbra forduljunk vagy balra? Majd mindjárt kitudódik, Bébé. Finom,
lámpalázas kis izgalom, várakozás, ugyanaz a pontatlan érzés (mit tudom én,
boldogság?) támad az emberben ötvenegy évesen, mint ötévesen. (Hát ha ettől
boldog várakozás önt el, akkor az megint Buda. Még megvan Buda. Londonban
még megvan.)
SZUPERÓRIÁSOK
Az ilyen nagy tömegű csillagok élettartama néhány millió év. Végül saját tömegvonzásuk hatására FEKETE LYUKká omlanak össze.
Medve azon az őszön, a szökése után, amikor visszajött az ingoványra épült,
csak feltevésesen létező világba, mint Néző-Szereplő-amalgám, azt mondja,
csináljuk tovább az Ingyen Mozit. (Az életed próba-élet, kísérleti jellegű.
Mindvégig. A világ, a tér, idő, anyag, erő és a hozzád hasonlónak feltételezett
többi ember, elgondolás. Kipróbálandó gondolat, a fejedben. Megismételt
kísérletezéssel ezt az elképzelésedet a világ berendezéséről valószínűsíteni
tudod. Bizonyítani nem lehet, még ha ítéletnapjáig próbálgathatod és mindvégig
beválnak a feltevéseid róla, akkor sem: az eljárás természeténél fogva. Nem
vagytok egy helyen. Te biztosan vagy, a világ ennyire biztosan nincs. Hát
csináld tovább, Bébé, de ne felejtsd el, hogy csak látogató vagy itt, néző. Ám
ahhoz, hogy bármit csinálj, építs, teremts itt, hogy élj, ezt el kell felejtened. És
ha elfelejted, ha nem őrzöd meg a kezdetedet, a kívülállásodat, utolér majd
mindenféle istencsapása. Jöhet olyan óra, jöhet olyan év, sok év, hogy az
emlékkönyv számára neked se jut eszedbe hamarjában más kívánságod, mint
hogy vesszen ki a világ, s e földi nép a legvégső fajig.)
csak feltevésesen létező világba, mint Néző-Szereplő-amalgám, azt mondja,
csináljuk tovább az Ingyen Mozit. (Az életed próba-élet, kísérleti jellegű.
Mindvégig. A világ, a tér, idő, anyag, erő és a hozzád hasonlónak feltételezett
többi ember, elgondolás. Kipróbálandó gondolat, a fejedben. Megismételt
kísérletezéssel ezt az elképzelésedet a világ berendezéséről valószínűsíteni
tudod. Bizonyítani nem lehet, még ha ítéletnapjáig próbálgathatod és mindvégig
beválnak a feltevéseid róla, akkor sem: az eljárás természeténél fogva. Nem
vagytok egy helyen. Te biztosan vagy, a világ ennyire biztosan nincs. Hát
csináld tovább, Bébé, de ne felejtsd el, hogy csak látogató vagy itt, néző. Ám
ahhoz, hogy bármit csinálj, építs, teremts itt, hogy élj, ezt el kell felejtened. És
ha elfelejted, ha nem őrzöd meg a kezdetedet, a kívülállásodat, utolér majd
mindenféle istencsapása. Jöhet olyan óra, jöhet olyan év, sok év, hogy az
emlékkönyv számára neked se jut eszedbe hamarjában más kívánságod, mint
hogy vesszen ki a világ, s e földi nép a legvégső fajig.)
A csillagok azért világítanak, mert magjukban állandó nukleáris fúzió megy végbe, amelynek során a hidrogén héliummá alakul.
A Napnál 100-szor nagyobb tömegű csillagok nem létezhetnek, mert azokat saját sugárzásuk szétrobbantaná...
nagyon nagy az agy funkcionális regenerálódó képessége.
A prefrontális réteg ugyanis megőrzi az emlékeket, a képességeket, s ha az agy egy részében valami elvész, egy másik területre visszahívható. A "kognitív reserve" - a tartalék - alig két évvel ezelőtti felfedezés. Csak azt tudja az agy visszaadni és adaptálni, ami megőrződik benne. S szerencsére fantasztikusak az agy kognitív tartalékai. Németh László, a nagy író, mint tudjuk, hipertóniás volt. Agyvérzések következtében elveszítette az írás és az olvasás képességét. Egyedül csak beszélni tudott. Megkérte a feleségét, hogy hozza be az első osztályos tankönyvét, és óriási akaraterővel megtanult újra írni és olvasni, onnan kezdve, hogy "úr ír". Nem a régi agyterületeket "vette rá" a tanulásra, hanem újakat. És ez az agy csodája.
VÁLASZTÁS?
ne tessék mondani, hogy nem tudja
mondja csak, hogy nem akarja
mondja csak, hogy nem akarja
de akkor bátran.
elégia
- Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,füst száll a
szomorú táj
felett,úgy leng a lelkem,alacsonyan.Leng, nem suhan.
Te
kemény lélek, te
lágy képzelet!A valóság nehéznyomait
követveönnönmagadra,
eredetedretekints
alá
itt!Itt, hol a máskor oly
híg ég alattszikárló
tűzfalakmagányán a nyomor
egykedvű
csendjefenyegetően és esengveföloldja
lassan a töménybánatot a
tűnődők
szivéns elkeverimilliókéval.
Az
egész emberivilág itt készül.
Itt minden
csupa rom.Ernyőt nyit a kemény
kutyatejaz elhagyott
gyárudvaron.Töredezett, apró
ablakokfakó lépcsein
szállnak a
napokalá, a
nyirkos homályba.Felelj -innen
vagy?Innen-e, hogy
el
soha nem hagya komor
vágyakozás,hogy olyan légy, mint a
többi
nyomorult,kikbe e nagy kor
beleszorults arcukon eltorzul minden vonás?
Itt pihensz, itt, hol e
falánkerkölcsi rendet a sánta
palánkrikácsolvaőrzi,
óvja.Magadra ismersz?
Itt a lelkekegy
megszerkesztett, szép, szilárd jövőtoly
üresen várnak, mint
ahogy a
telkekköröskörül mélán és komorlónálmodoznak gyors
zsibongást
szövőmagas
házakról. Kínlódó gyepüketsárba száradt üvegcserepeknézik
fénytelen, merev
szemmel.A buckákról néha gyüszünyi homokpereg alá... s
olykor
átcikkan,
donog,egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,melyet az
emberi
hulladék,meg a
rongy,rakottabb tájakról idevont.A maga módján itt
is
megteríta
kamatra
gyötört,áldott anyaföld.Egy vaslábasban sárga
fű virít.
Tudod-e,milyen
öntudat kopár örömehúz-vonz, hogy e táj nem
enged ésmiféle
gazdag
szenvedéstaszít ide?Anyjához tér így az a
gyermek,kit idegenben
löknek,
vernek.Igazáncsak itt mosolyoghatsz, itt
sírhatsz.Magaddal is csak
itt
bírhatsz,...
csütörtök
vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
NUDGENUDGE
