szombat

nem tudok képet feltölteni, hm.

"A szerelmes hazug,
magának hazudik maga,
az igaz nem szeret,
a szeme osztriga."

szerda

buzgó buzgó buzgó

"Egyedül nem lehet karfiollevest enni! - Anya"

A Műszakiellenőrök kétségbeejtő életéből:

Hiba- és hiányjegyzék

1. Az épület külső homlokzati színezését el kell végezni, az állványt el kell bontani (a diákok az állványra felmásznak)
.
8. Az aula szerkezeti falából vezetékek lógnak ki, sorsát rendezni kell szükséges
.
9. Általánosan elmondható, hogy a belső faajtókat beállítani, illetve pászítani szükséges, hogy bezárása és csukhatósága biztosított legyen11. Folyosó végén a könyvtárban nincs kiépítve elektromos csatlakozási dugalj, fontos a számítógéphez
.
14. A leragasztott pvc alatt a kavicsot nem szedték fel, úgy ragasztották le a pvc-t. Kérjük kiszedni ott, ahol levegő van a pvc alatt
.
28. A fecskefészek már leszedhető a további munkafolyamatok miatt
.
42. Egy műanyag ablakot alig lehet bezárni; az igazgatónő ezt tudja, hogy hol van

kedd

pedig olyan nyilvánvaló, hogy hazudok. nem is értelek...

Egy megcsömörlött,
fásult,
szarkasztikus...
egy szóval talán: Szar alak vagyok,
úgy őszintén és röviden;
akinek nincs kit szeretnie

persze jópár másik is ugyanígy rinyál, akinek van
de talán hiába, mármint a rizsa. SZÓVAL, brávó emberek! IGEN! Gartulálok!
Legfőképp magamnak!

nade fel a fejjel! PACSIT IDE! És gyújtsuk fel az istállót, hogy

LEGYEN VALAMI TŰZ!! huhú

na pá, pajtikák

a Vidám Bohóc a szinfalak mögötti szuicid alak Pőre Nyilatkozata

nem merek érinteni, súgni, kacagni
Megbuktam.
megbuktam megbuktam megbuktam, taszítsatok ki! miért nem tettétek eddig?
nő? mivégre? hogy volnék?
ha lenne is alkalom, hogy...

én inkább futnék, fejvesztve
vagy nyomorultul összekuporodnék a sarokban
és talán nyögnék, nyüszítenék szánalmasan, mint valami üldözött állat
éppen úgy.

ha valakit kedveltem, Úgy, istenigazából és ostobán
úgy őszintén
és emberien...
ha valakit kedveltem,
Az kivétel nélkül, szabályszerűen csak nevetett.
Nevetett mind. Rajtam. Fölöttem. Mögöttem. Egyenest a képembe, ki éppen hogy. Egytől egyig.
és nem. nincs változás. nem, nincs változás. (Sajnálom, uram, de ki kell, hogy ábrándítsam...)

félek a gúnytól
félek ezektől az emberektől
félek hogy egy ártalmatlan szavukkal is képesek lesznek szétszabdalni engem, ha még egyszer,
ha egyetlen egyszer is el kell viselnem, hogy vérig sértsenek.
hogy még a semmi is ilyen mélyen megbántson
nem hagyhatom, hogy bántsam magam

Inkább feladom.

gyakorta összekulcsolnám a kezem és sírnék és bőgnék és üvöltenék tehetetlenül
és egyszer majd azt is megteszem amit bánnék, ha már ez a hajszálnyi tartás is értelmét veszti.
pusztán ostobaságból, gyengeségből. ha sokáig húzza is egy ilyen életképtelen.
senki ne bocsásson meg akkor és soha.

úgysem számít.
nagy poén, mondhatom.

felhőképek és égő diafelhő







Egy szenvedély margójára

Egész szíve a tenyerében lüktet,oly egyetlen egy kezében a kő,és vele ő is olyan egyedül lett.






GYÁSZ

Fogad között fakó panasz, magányosság vacog, lakatlan partokat kutatsz, üres minden tagod, lezárt vagy, mint a kárhozat, a homlokod mögött csak pőre sikoltás maradt vigasznak, semmi több!
Nem óv a hűtlen értelem, nem fogja szűk szegély, csillagcsoportokat terel a partalan szeszély elámuló szivedre: állsz tünődve és hagyod, belepjenek, mint sűrű gyász, a foszló csillagok.

Fókuszpont









Trapéz és korlát

Sötéten hátat forditasz,kisikló homlokkodraa csillagöves éjsszakátkezem hiába fonja.Nyakad köré ezüst pihékszelíd pilléi gyűlnek,bizalmasan belém tapadsz,nevetsz, ? vadúl megütlek!
Sugárzó párkányokon futunk,elgáncsolom a lábad,fölugrasz és szemembe kapsz,sebezhetetlen állat!Elszűkül arcod, hára buksz,vadul zuhanni kezdesz,az éjszaka trapézainröpűlsz tovább, emelkedsz
a rebbenő való fölé!Kegyetlen, néma torna,mégcsak nem is kiálthatok,követlek szívdobogva,merészen ellököm magam,megkaplak és ledoblak,elterülünk hálóibana rengő csillagoknak!
Most kényszerítelek, válaszolj,miótat tart e hajsza?Megalvadt szememben az éj.Ki kezdte és ki akarta?Mi lesz velem, s mi lesz veled?Vígasztalan szeretlek!Ülünk az ég korlátain,mint elitélt fegyencek.

matematikai platonizmus


késő kegyelem

Fogódzanék akárkibe,de nem lesz soha senkije;szeméből, mint gazdátlan ág,kicsüng a pusztuló világ.

lencse


Háromkirályok imádata


Bűn

Ez marad belőled nekem?Ájult közönnyel nézlek.Hová a váll, mely tündökölt,nyoma a tündöklésnek?Zavartan tesz-vesz a kezemaz üres levegőben.Te volnál, kit megöltek ésén lennék, ki megöltem?

Krisztus a kereszten és a három Mária


tanuk nélkül

Ki itt találna rám e szörnyüségben,és végignézné, mit is művelek,nem hinné el tulajdon két szemének,s egy szót se merne szólni senkinek.
Íly nyomorúság ugyan mire várna?Mi hátra van, bevégzi egymaga,hogy holta után is beléremeg,meg-megrándul a hóhér kosara.

Godotra várva


egy életen keresztül

1
Mi törjük el, repesztjük ketté, mi egyedűl és mi

magunk azt, ami egy és oszthatatlan.
2
Utána azután egy hosszú-hosszú életen keresztűl

próbáljuk vakon, süketen, hiába
összefércelni a világ makulátlan és eredendő szövetét.
3
Gyerekkorunkban meg kellene halnunk, tudásunk csúcsán,

alázatunk magasán, de tovább
élünk, foltozgatva és tóldozgatva a jóvátehetetlent.
4
Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe és utóljára.

kelő Nap, híd


impromptu

A szeretők, s az alkonyat,a házsorok ahogy kihúnynak,s a házak közt, a homokon,a roppant tömegű torony.
Ki eszelhet ki nála szomorúbbat?

hullámok és pont


a szerelem sivataga

Emlékszel még? Először volt a szél;aztán a föld; aztán a ketrec.Tűz és ganaj. És néhanappár szárnycsapás, pár üres reflex.
És szomjuság. Én akkor inni kértem.Hallom ma is a lázas kortyokat,és tehetetlen tűröm, mint a kő,és kioltom a káprázatokat.
Esztendők múlnak, évek, s a remény -mint szalma közt kidöntött pléhedény.

egy arckép alá

Hullámverés. Aztán a puha éjboldogtalan zajai. Vak rovar,magam vagyok a rámsötétedő,a világárva papundekliban.
És egyedűl a feneketlen ágyban.És egyedül a párnáim között.Magam vagyok az örökös magányban.Akár a víz. Akár az anyaföld.

NUDGENUDGE

NUDGENUDGE