.: június 2009

hétfő

reloading - 9461 milliárd km

rengeteg időt vesztegettem el!

fel kell robbanni

nincs más megoldás

nagyon nagy az agy funkcionális regenerálódó képessége.
A prefrontális réteg ugyanis megőrzi az emlékeket, a képességeket, s ha az agy egy részében valami elvész, egy másik területre visszahívható.

A protocsillagok csillagködnek nevezett gáz-és porfelhők összesűrűsödéseiből keletkeznek. Életútjuk,kezdeti tömegüktől fühggően 4féle lehet.

Kis csillagok

VÖRÖS TÖRPE csillagok, amelyek hosszú időn keresztül halvány fényt bocsátanak ki, ezzel fokozatosan fehasználva teljes nukleáris energiakészletüket. Vörs színük viszonylag alacson felszíni hőmérsékletükre utal. A leggyakrabban előforduló csillagok.

Kaptam egy fénykép-nagyítást 1926-ból, a pécsi katonaiskoláról, ahol akkor pár
napra megszálltunk, júniusban, a mohácsi hajóutunk után. Medve egyik
olyan-amilyen kis amatőrfelvételéről csinálta a kedvemért a barátom. Hát ez a
nagyítás, amikor jól megnéztem, elmondta nekem pontosan a pontatlan érzést,
hogy milyen volt az a nyár.

Az érzés pontatlan. Írja Medve. A szavak természetesen használhatatlanok
mindenképpen - a jövendő idők első feladata lesz eltörölni a nyelvet, az összes
nemzeti nyelvet. Az érzés azonban pontatlan, mielőtt szavakat keresnénk,
próbálgatnánk rá. Eleve és önmagában pontatlan. Kezdjük a történetet az
elején, az elejének a legelején, mikor vagy mielőtt világra jössz. "Valami van." -
Gondolat? Te magad? Az még nincs. Sőt, kezdjük azzal, hogy "Van." - Ha van,
akkor az valami. - Ebből a valamiből nekünk az kell, ami biztosan van: az érzés.
Minél biztosabban van, annál pontatlanabb. Minél jobban pontosítjuk, annál
kevésbé mondhatjuk rá, hogy van.

Közepes csillagok

Mintegy 10 milliárd év leforgása alatt ezek a csillagok hidrogénkészkletük legnagyobb részét felhasználják, és hűlni kezdenek. Ahogy a külső rétegek befelé esnek, ismét felmelegednek, és a csillag VÖRÖS ÓRIÁSSÁ tágul. Eközben a forró, sűrű mag olyan elemket éget, mint a szén és a hélium. Végül a külső gázréteg leválik a csillagról, s ezt PLANETÁRIS KÖDként figyelhetjük meg. Miután a külső gázréteg teljesen szétoszlik, csupán a sűrű mag marad meg, amely lehűl, és FEHÉR TÖRPÉvé zugorodik össze.

A régi Fehérvári út 15/b II. emelet 19. alatti, észak-északkeletre nyíló
ebédlőablakból látható kép a kelő nap fényében, van. Ami kihagyhatatlanul
hozzátartozik, azzal el fogom maszatolni a biztos meglétét. Mégis, bele kell majd
festenem Júliát (aki szelíd zongorázással ébresztgetett, hárfapedálos Alla
Turzával, mozizenével - akkor nálunk lakott -, ahogy Terka néni is), anyámat
(aki a reggelinél felvagdosott nekem a füstölt szalonnából, mert tudta, hogy azt
szeretem, és csak lustaságból eszem a könnyebben vágható abáltat - én nem
tudtam, azt hittem, hogy nekem mindegy), meg legalább Halász Petárt és
mindenesetre a priznicet, Billroth-batiszttal.

Nagy csillagok

(bingó!)

Ezek a csillagok gyorsan, csupán néhány millió év alatt elégetik hidrogénkészletüket, s VÖRÖS SZUPERÓRIÁSsá válnak. Ekkor magjuk lehűl, hirtelen összhúzódik, miáltal SZUPERNÓVA-robbanás keletkezik, ami szétrepíti a csillag külső rétegeit. Ha a mag megmarad a robbanás során, tovább hűl, összezsugorodik, és kicsi, sűrű NEUTRONCSILLAG vagy PULZÁR lesz belőle.

Igaz, hogy a pécsi főreál homlokzata Budára vezet, ezt látni fogjuk, én is
megnézem még jobban. És csakugyan, "vezet" - miként a londoni útkeresztezés,
ahol ötvenegy éves koromban irányt vesztettem. Nem irányt tévesztettem,
megvolt a fejemben a térkép, ahogy ötéves koromban is megvolt (a Mátyás
téren), ahogy rajzolja az ember mindig is, csak nem tudtam hamarjában, a
Tottenham Court Road sarkán, miként a Mátyás téren, hogyan tájoljam. Most itt
észak-dél vagy dél-észak a nagy utca iránya? Merrefelé is kell hazamennünk?
Jobbra forduljunk vagy balra? Majd mindjárt kitudódik, Bébé. Finom,
lámpalázas kis izgalom, várakozás, ugyanaz a pontatlan érzés (mit tudom én,
boldogság?) támad az emberben ötvenegy évesen, mint ötévesen. (Hát ha ettől
boldog várakozás önt el, akkor az megint Buda. Még megvan Buda. Londonban
még megvan.)

SZUPERÓRIÁSOK

Az ilyen nagy tömegű csillagok élettartama néhány millió év. Végül saját tömegvonzásuk hatására FEKETE LYUKká omlanak össze.

Medve azon az őszön, a szökése után, amikor visszajött az ingoványra épült,
csak feltevésesen létező világba, mint Néző-Szereplő-amalgám, azt mondja,
csináljuk tovább az Ingyen Mozit. (Az életed próba-élet, kísérleti jellegű.
Mindvégig. A világ, a tér, idő, anyag, erő és a hozzád hasonlónak feltételezett
többi ember, elgondolás. Kipróbálandó gondolat, a fejedben. Megismételt
kísérletezéssel ezt az elképzelésedet a világ berendezéséről valószínűsíteni
tudod. Bizonyítani nem lehet, még ha ítéletnapjáig próbálgathatod és mindvégig
beválnak a feltevéseid róla, akkor sem: az eljárás természeténél fogva. Nem
vagytok egy helyen. Te biztosan vagy, a világ ennyire biztosan nincs. Hát
csináld tovább, Bébé, de ne felejtsd el, hogy csak látogató vagy itt, néző. Ám
ahhoz, hogy bármit csinálj, építs, teremts itt, hogy élj, ezt el kell felejtened. És
ha elfelejted, ha nem őrzöd meg a kezdetedet, a kívülállásodat, utolér majd
mindenféle istencsapása. Jöhet olyan óra, jöhet olyan év, sok év, hogy az
emlékkönyv számára neked se jut eszedbe hamarjában más kívánságod, mint
hogy vesszen ki a világ, s e földi nép a legvégső fajig.)

A csillagok azért világítanak, mert magjukban állandó nukleáris fúzió megy végbe, amelynek során a hidrogén héliummá alakul.

A Napnál 100-szor nagyobb tömegű csillagok nem létezhetnek, mert azokat saját sugárzásuk szétrobbantaná...

nagyon nagy az agy funkcionális regenerálódó képessége.

A prefrontális réteg ugyanis megőrzi az emlékeket, a képességeket, s ha az agy egy részében valami elvész, egy másik területre visszahívható. A "kognitív reserve" - a tartalék - alig két évvel ezelőtti felfedezés. Csak azt tudja az agy visszaadni és adaptálni, ami megőrződik benne. S szerencsére fantasztikusak az agy kognitív tartalékai. Németh László, a nagy író, mint tudjuk, hipertóniás volt. Agyvérzések következtében elveszítette az írás és az olvasás képességét. Egyedül csak beszélni tudott. Megkérte a feleségét, hogy hozza be az első osztályos tankönyvét, és óriási akaraterővel megtanult újra írni és olvasni, onnan kezdve, hogy "úr ír". Nem a régi agyterületeket "vette rá" a tanulásra, hanem újakat. És ez az agy csodája.

VÁLASZTÁS?

ne tessék mondani, hogy nem tudja
mondja csak, hogy nem akarja

de akkor bátran.

vasárnap

(Ami biztosan van)

Mégis belekezdtél, Bébé. Kár volt, ugye? abba az ebédlőablakba a régi Fehérvári út 15/b alatt. A szemközt látható kopár tűzfalak, málló vakolatú üres boltívek, új, szokatlan világításban, ahogy a korareggeli napfény rájuk esik, mert iskolába kellett járnod újabban, rossz volt, ki az ágyból, mosdani, öltözni, Júlia, anyád, próbálod megfesteni és sehogyansem boldogulsz vele. Túl nagy fába vágtad a fejszédet. Márta azt gondolja, hogy nem. Hogy kezdhetem akárhol, 1926-ban is, az iménti Oktogonon is, mindenhonnét Budára érek. Az érzés, amiben benne van Buda és az eddigi életem, egyvalami, egyetlen dolog: olyasféle, mint egy egyszínű kobaltkékség, vagy ólomszürkeség, vagy egy cselló egyik húrján meghúzott egyetlen cisz-hang. Ha ebből nem tudsz nagy festményt csinálni vagy zenekari szimfóniát, hát az álmod szívességből felbontotta neked látványra, összetevőkre, empirikus adatokra, részben megfesthető mozzanatokra is. Szomorúság és vágy, meg kell halni, nincs elég időd a város szépségére, a botrányosan sok kihagyhatatlan beletartozó mindenféle miatt, és - ezt is ügyesen mutatta - nem is Buda, még Pestből se, ami neked szép lenne, se ahol sokkal otthonosabban járnál (mint mondjuk a Kecskeméti utca), mégis ismerős persze, de ismeretlen is, emlék is, vágy is, térkép, nyitottság, várakozások és nyugalom, a késő délutáni óra érettsége. Ez mind belefér? Az egyetlen érzésedbe, hogy milyen volt átkelni az Oktogonon? Belefér, és még annyi más, hogy számolatlanul hányhatnád bele lapáttal a szavakat. Nem érdemes. Ezek nincsenek. Ami biztosan van, mondja Medve, az az érzés. Ennyire biztosan már semmi egyéb nincs. A világ, a többi ember megléte hipotétikus, vélelem, feltevés, amit elegendő számú próbálgatással valószínűsíteni tudsz. Elfogadod meglévőnek, minthogy mást nem tudsz csinálni, de jobb, ha nem felejted el, hogy csak az érzés nem hipotétikus, biztosan csak az van.