a maori mitológiában van egy obszidián- és smaragdfogú vaginával bíró
halálistennő...

"...és aki a kis Ádám tévelygő nyomait kerested
a szent Gellért hegyháton. Hallgatsz és én csak hallgatok.
A Villányi úton, mint a sárgahéjú nyár, úgy suhant el mellettem
a négyes villamos."

IJJAS TAMÁS

Tévedések játéka

Úgy teszek, mintha szórnék eléjük. A galambok
felcsipegetik a semmit. Órákig állok egy tócsa fölött,
mintha ikertestvérem élne a jéggel hártyázott
tükörben, fejében kettészelt foszlós kalács, reszketnek
benne a mazsolaszemek, mindig őket csippentik ki
először. Aztán tátogni kezd, fura hal. Nem értem
szóbuborékjait: talán ki kéne fognom, teljesíteni
a kívánságait. Fáradt vagyok ehhez, tovább szórom
a semmit. Kabátomból hullnak a tollak, képregényhős
is lehetnék, mondjuk Galambember. Szárnyam
alá venném a Földgolyót, hiszen miből áll azt tojásnak
nézni? Valaminek történnie kell. Burukkolva
körbetotyogják a csendet szavaim.

áh, sok szerelmem volt nekem...
hiszen
ott volt:

Szophoklész,
Beckett,
Csehov,
Voltaire,
Mrozek,
Ottlik,
Karinthy,
...

meg az a gyerek a szomszédból...

de ő el lett felejtve.
a többi nem.
talán azért mert
ők sosem tudtak hűtlenek lenni.

nem mintha a fiúnak lett volna lehetősége erre...