A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dráma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dráma. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő

"Egyedül nem lehet karfiollevest enni." /anya/

kedd

egy "bizonyos" másképp - apa a gyermekének: "Állj fel és gyere!"

Az egy plusz egy nem kettő, hanem három. A bal félteke a logikus és analitikus. A jobb "irracionális" és holisztikus. Amire nagy szükség van, mert a logika olykor igen veszélyes tud lenni, hisz' amire jut, az nem mindig azonos a teljes realitással. Elég egy rossz kiindulás, s a logika - magában - téveszmék láncolatához vezet.

Zsúfolt busz, kisfiú kapaszkodik, hintázik az anyuka előtt. Ő elfér.
- Anyu, te meddig fogsz élni?
- Még sokáig, kicsim.
- Élni fogsz kilencven évig?
- Talán.
- És élni fogsz száz évig, anya? És élni fogsz száztíz évig? Ugye, anyu, élni fogsz száztíz évig!
Anyuka hallgat. A gyerek halkan:
- Anya, anya... Szeretném.
- Jól van, édesem.
HIBA.
van kit megölelnem
de nincs ki engem ölelne meg
Önsajnálat.
Szánalom.
Nyomorultság.
HIBA.
Ismertem egy embert, aki pillanatnyi elmezavarban nem lőtte főbe magát, hanem életben maradt.
HIBA.
"Ezek csak virágok. Nincs miért meghaljanak." - anya
MENTESÍTVE

szombat

keselyű

Ez a könyv is véget ért. Felálltam a fotelből, kinyújtóztam. Kinéztem az ablakon. Sehol egy lélek.
Lementem, tettem egy kört. Tettem még egyet, meg még egyet. Elsétáltam a városhatárig, meg vissza. Aztán biciklivel tovább, és vissza. Körözgettem, leszálltam.
Egy rokk-kocsmában roptam egy mennyasszonyi ruhás friss feleséggel, meg az urával. Tettem egy kört, meg még egyet. És vissza.
Kis katonákat faltam mamánál. Aztán haza indultam. De előbb még elkanyarogtam.
Sehol egy lélek.
Valahol másfele járhatnak az izgalmak.
Visszahuppantam hát a fotelba. Doboltam a karfán és sóhajtottam egyet.
Hátra nyúltam a polcra a következő kötet gondolatért.

péntek

Lássuk be

"meztéláb felfésülünk pár kullancsot"

szerda

"Pedig te egy olyan szeretnivaló ember vagy."

szegény önmagába omlott csillag

bár... nem is.
hisz'
időnként még hagyott hátra rádiójeleket...

Lexinek tudtam panaszkodni. Nézd, öregem, ez tényleg vicc, teljes hülyeség, hogy itt hagynak engem egyedül. Egy szál magamra. Ennyire önálló én nem vagyok. Sok mindenben igen, tudok már egyedül vécére menni, ugye, öltözni, ágyazni, lépcsőn járni, sőt az egyszeregyet is tudom, tudok tangózni, rumbázni, kurvát felcipelni, villanydarálót megjavítani, nyilatkozni a festészetről, új kalapot venni, de itt egymagamban meglenni nem tudok még, fenét ér mind a sok tudományom.Olvastam valamit és hirtelen eszembe jutott róla egy régi emlékem.


Egyszerűen éretlenség behúzódni a sarokba és duzzogni, hogy a kapott "matéria" nem elég minőségi ahhoz, hogy a megálmodott, az elvárt kialakulhassék belőle.
Jöhetne már némi büszkeség, megelégedés, ehelyett győz a dac.Mert mennyivel könnyebb a mártírkodás. Egyszerű és jó lavírozni a megfelelés és az önsajnálat közt.
Szabad asszociációs napló? Önterápiák?
"Felejtsd el ezt az öncélúskodást! Persze, tudjuk mind, nem szalad el az a ló...de tudod..."
???
Hogyan kérem?
"Tudja, könnyű ebbe beleragadni. Ígéretes, aztán jön a süllyesztő. Ha nem képes vállalni..."
én kérem, felhagyhatnék a kémkedéssel, ha valamire is tartanám magam, tudom én jól
tudom, és éppen elég jól tudom ezt, csak mindig is gyáva voltam hozzá, mitvanmittenni.
bátorságot, őszinteséget elvárni az "életképtelentől", ha egy fikarcnyi tiszteletre sem tartom méltónak?
csak mindig felmegy a pumpa
- Legalább megszánhattál volna... - kezdtem a hisztériát, mire bátyám lekevert egyet.
- Hogy vagy képes ilyet mondani? Hát hallod te, hogy mit beszélsz? Mire becsülöd magad? És egyáltalán mit vársz így másoktól? Felejtsd el, hogy az segít, ha bárki is megsajnál!

egynéhány félresikerült kísérlet még nem igazolhat tévedést
(Az életed próba-élet, kísérleti jellegű. Mindvégig. A világ, a tér, idő, anyag, erő és a hozzád hasonlónak feltételezett többi ember, elgondolás. Kipróbálandó gondolat, a fejedben. Megismételt kísérletezéssel ezt az elképzelésedet a világ berendezéséről valószínűsíteni tudod. Bizonyítani nem lehet, még ha ítéletnapjáig próbálgathatod és mindvégig beválnak a feltevéseid róla, akkor sem: az eljárás természeténél fogva. Nem vagytok egy helyen. Te biztosan vagy, a világ ennyire biztosan nincs. Hát csináld tovább, Bébé, de ne felejtsd el, hogy csak látogató vagy itt, néző. Ám ahhoz, hogy bármit csinálj, építs, teremts itt, hogy élj, ezt el kell felejtened. És ha elfelejted, ha nem őrzöd meg a kezdetedet, a kívülállásodat, utolér majd mindenféle istencsapása. Jöhet olyan óra, jöhet olyan év, sok év, hogy az emlékkönyvszámára neked se jut eszedbe hamarjában más kívánságod, mint hogy vesszen ki a világ, s e földi nép a legvégső fajig.)

Nem veted ki magad egy könnyed mozdulattal az ablakon, ha úgy kívánkozik.Nem vagy dög. Önző és ostoba.

Megegyeztünk, hogy - ha élni nem okvetlenül - , de festeni szükséges, amihez mégis életbe kell lenned. Ez viszont nem megymásik ember segítsége nélkül. Megalkuszunk: ha a hipotétikus többi ember közt van, aki gályarabsá helyett a segítségedre jön, cseléd, anya, szomszéd, bajtárs vagy csupán futó ismerős: neked elég ahhoz, hogy élj - festeni magadban is tudsz, a többiek nem kellenek hozzá. Gondolod.Aztán - mit csináljon az ember egyedül? - nekifogsz bátran, abban a hiszemben, hogy meg tudod majd festeni magadra hagyatva is, amit keresel a lombok közt, vagy atéli fákban, vagya kopár tűzfalakra eső kora reggeli napsütésben, hiszen mindehhez semmi köze sincs anyádnak...

úgy fel tudom húzni magam, hogy valódi fájdalmat érzek néha a szívem tájékán
és a bal kézfejem is le szokott zsibbadni


hétfő

Anyukám egy szikla.
Ha Jézus ismerte volna, őrá építi az egyházát és nem Péterre.

hétfő

elégia






            • Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,füst száll a
              szomorú táj
              felett,úgy leng a lelkem,alacsonyan.Leng, nem suhan.
              Te
              kemény lélek, te
              lágy képzelet!A valóság nehéz

              nyomait
              követveönnönmagadra,
              eredetedretekints
              alá
              itt!Itt, hol a máskor oly
              híg ég alattszikárló
              tűzfalakmagányán a nyomor
              egykedvű
              csendjefenyegetően és esengveföloldja
              lassan a töménybánatot a
              tűnődők
              szivéns elkeverimilliókéval.
              Az
              egész emberivilág itt készül.
              Itt minden
              csupa rom.Ernyőt nyit a kemény
              kutyatejaz elhagyott
              gyárudvaron.Töredezett, apró
              ablakokfakó lépcsein
              szállnak a
              napokalá, a
              nyirkos homályba.Felelj -innen
              vagy?Innen-e, hogy
              el
              soha nem hagya komor
              vágyakozás,hogy olyan légy, mint a
              többi
              nyomorult,kikbe e nagy kor
              beleszorults arcukon eltorzul minden vonás?
              Itt pihensz, itt, hol e
              falánkerkölcsi rendet a sánta
              palánkrikácsolvaőrzi,
              óvja.Magadra ismersz?
              Itt a lelkekegy
              megszerkesztett, szép, szilárd jövőtoly
              üresen várnak, mint
              ahogy a
              telkekköröskörül mélán és komorlónálmodoznak gyors
              zsibongást
              szövőmagas
              házakról. Kínlódó gyepüketsárba száradt üvegcserepeknézik
              fénytelen, merev
              szemmel.A buckákról néha gyüszünyi homokpereg alá... s
              olykor
              átcikkan,
              donog,egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,melyet az
              emberi
              hulladék,meg a
              rongy,rakottabb tájakról idevont.A maga módján itt
              is
              megteríta
              kamatra
              gyötört,áldott anyaföld.Egy vaslábasban sárga
              fű virít.
              Tudod-e,milyen
              öntudat kopár örömehúz-vonz, hogy e táj nem
              enged ésmiféle
              gazdag
              szenvedéstaszít ide?Anyjához tér így az a
              gyermek,kit idegenben
              löknek,
              vernek.Igazáncsak itt mosolyoghatsz, itt
              sírhatsz.Magaddal is csak
              itt
              bírhatsz,...

vasárnap

megtaláltam a szülinapi borítékom:










Elôre lányok! elôre!
Elôre lányok! elôre!
Elôre lányok! elôre!
Elôre lányok! elôre!

csütörtök

hétfő

-óGIVJORHARTtuDZSÍZÖSZ!-TENKjúDZSÍZÖSZ!PAdAMMPAdAMMPADAmzsutyh


Van-e egy tucat kérdésem? Mégszéphogy. Ha segítséget kérnék a Világtól, Ő mit lát érdemesnek a kiemelésre,(nem ismerve az enyéimet, a kis titkos szálacskákat) olybá tűnik ezt kapnám... :

"
1. Van-e látás

2. Van-e valaki, ki ha mondja biztosan ...
3. Van-e szebb a tűzsugarú délnél,
4. Van-e, volt-e orgazmusa egy nőnek?
5. Vane's crew tortured and killed ...
6. Van-e valami csodálatosabb az emberi ...
7. Van-e valaki,aki átkarol hogyha ...
8. 1: van-e 2 db.
9. Van-e értelme az értelmezésnek?
10. ... múlva fog bekövetkezni, ...
11. ... Föld kifelé tartó spirális ...
12. Happy Birthday Vane


"

na. hát, köszi ke
nagyon hálás vagyok, világ,

ez igazán sokat... tudod, hüm
naja
ne légy pipa
most gondolj bele...

kedd

almát??

kicsi cinege
kicsi csíkoscinege
cinege cinege csíkos cinege
csíkos, kicsi
libidó libidó
zsibongó
millió
cinege
csíkoskicsi
csapongó miliő
megnyerő nőnyelő
libegő
libidó
kicsi, csinos

Kovács Ottó egy karácsony éjszakán - részletek

- Az a férfi, akár a rendszergazda anyáéknál...
- Most épp termékeny nőnek érzem magam.

péntek

ej

hiába bólogat túlzóan, én úgy kedvelem a tisztességet
távol álljak az emberektől
miközben az ölemben szorongatom őket
tapad a műbőr
tikkad a szenny
van még bennem annyi szentimentalizmus, hogy keresgélve eltipegjek
szerencsém
majd kipusztul
de később

NUDGENUDGE

NUDGENUDGE