Nézett egyre a nyíláson kifelé virradattól napestig. Csillapíthatatlan vágya kergette bele ebbe a vállalkozásba. Arcát egészen elváltoztatta az álszakáll. A frissen hullott hó süketté tette a tájat. Gyorsan elhesegette magától a gondolatot. Mindig távol állanak tőle az effélék. Hirtelen lobot vetett indulata. A Róka futott és riadozott attól, amit futtában hallott. Ellenőrzés végett érkezett oda, ahová.
- Tessék lefeküdni! - kiáltottak rá tettetett szigorúsággal.
- Addig guggolva is kibírom - válaszolta.
2 megjegyzés:
Ha tudnám, hogy melyik szól nekem...Be kell vallanom, abszolúte nem tudok mások rébuszainak sora között olvasni, sőt, még a sajátjaimba is belazavardok (na tessék...) márha lennék olyan eszes, és szellemes, hogy megnyerő rejtjelezett írásokat tudjak alkotni...De nem vagyok. Azért szép. Köszönöm, hogy valamelyik elvileg nekem szól. Nagyon jól esik.
(a végkimenetelt lásd föntebb!)
Megjegyzés küldése