Annak a bizonyos hilbert kornélnak

mint utólag visszanéztem (és mint ezt már említettem neked, azthiszem a 35-ös teremben) nincs egy teljes, konkrét bejegyzés, amit Hozzád írtam. mostanáig. mindenhol sorra megjelensz egy-egy fél mondatban, már ahol egyáltalán mondatról lehet beszélni. az is lehet, hogy hiába nyújtogatok valamit bizonyos receptoroknak, a gondolatfoszlányaim csak számomra evidensek. mondjuk, szerintem ezzel még nincs is nagy baj... mert a miénk is egy központi szinapszis. a Sorok közé épültél, tudod? [széthúzódik az a bizonyos, mosoly]

még a viszonylag új szobádat sem láttam és nem emlékszem mikor ültem utoljára szemben Veled, kávéval a kezemben és valamivel a fogaim között amiről mindig is készségesen és a legmélyebb szereteteddel tájékoztattál is (amit hálásan köszönök). elmegyek az otthonomból az otthonomba és pár nap múlva már a Bertalan Lajos utca ugrál be a fejembe nagykedélyesen, azzal a bénakissütis, meg szendvicses hellyel, meg látom is estefelé, fenn a citadellán a lépkedésedet és a csoszogásomat és olyan kedves, érzelgős tud lenni ez az egész, hogy akarva-akaratlan, rémesen kedvelem.

remélem nem ábrándítlak ki vele, de a rabbi a frisebbik élettárs, a vörös szénaboglyával a fejének búbján és az említett dráma elolvasta a jövendölések szerint kapcsolatunk végét kell jelentse, vagy jobb esetben egy ügyes jogi kiskaput...

"Budára kerültünk (csodálatosan), ezzel kellene kezdeni Hilbert Kornél történetét is. Holott talán nem itt kezdődik igazán, hanem az Adriai-tenger partján egy toronycellában, amikor hajnalhasadás előtt már-már felébred, mert fordul a szél. Vagy a londoni Tottenham Court Road sarkán az ember gondolatai közt. Vagy tíz évvel korábban, Törökmikolán, ahol véletlenül Medve Gábor ráakadt. Vagy azzal, hogy egyszer váratlanul elkezdett mondani valamit egy szobáról az emeleten, aztán elhallgatott. Ugyanolyan váratlanul. (...) Vagy, szép időrendben, azzal, hogy megszületett Marosvásárhelyen, körülbelül épp akkortájt, amikor egy sátorban, a Déli-sarkon, Scott kapitány beírta naplójába utolsó bejegyzését:..."

én ehhez kevés vagyok.
de talán már jobban érted.
vagy ha nem is, attól még "A világ tökéletes.Bár nem olyan, mint a filmekben...De sebaj. ami van, az jó. Majd három nap múlva talán nem így gondolom...Vagy az egészet csak hazudom." ha még, ha már, mindenesetre
tetsziktudni!?

"Hilbert tíz másodpercig tanulmányozta Medve arcát, ami nem kevés idő, aztán elmosolyodott, megértette Medvét. Intett a fejével a tiszt után:


- Elefes.


Mármint a százados seggébe. Medvének felderült a képe."
szinapszist általában az egyik neuron axonja hoz létre a másik neuron dendritjével.
"...beírta naplójába utolsó bejegyzését: It seems a pity, but I do not think I can write more. Úgylehet kár, de azt hiszem, nem tudok többet írni."