"Pedig te egy olyan szeretnivaló ember vagy."

szegény önmagába omlott csillag

bár... nem is.
hisz'
időnként még hagyott hátra rádiójeleket...

Lexinek tudtam panaszkodni. Nézd, öregem, ez tényleg vicc, teljes hülyeség, hogy itt hagynak engem egyedül. Egy szál magamra. Ennyire önálló én nem vagyok. Sok mindenben igen, tudok már egyedül vécére menni, ugye, öltözni, ágyazni, lépcsőn járni, sőt az egyszeregyet is tudom, tudok tangózni, rumbázni, kurvát felcipelni, villanydarálót megjavítani, nyilatkozni a festészetről, új kalapot venni, de itt egymagamban meglenni nem tudok még, fenét ér mind a sok tudományom.Olvastam valamit és hirtelen eszembe jutott róla egy régi emlékem.


Egyszerűen éretlenség behúzódni a sarokba és duzzogni, hogy a kapott "matéria" nem elég minőségi ahhoz, hogy a megálmodott, az elvárt kialakulhassék belőle.
Jöhetne már némi büszkeség, megelégedés, ehelyett győz a dac.Mert mennyivel könnyebb a mártírkodás. Egyszerű és jó lavírozni a megfelelés és az önsajnálat közt.
Szabad asszociációs napló? Önterápiák?
"Felejtsd el ezt az öncélúskodást! Persze, tudjuk mind, nem szalad el az a ló...de tudod..."
???
Hogyan kérem?
"Tudja, könnyű ebbe beleragadni. Ígéretes, aztán jön a süllyesztő. Ha nem képes vállalni..."
én kérem, felhagyhatnék a kémkedéssel, ha valamire is tartanám magam, tudom én jól
tudom, és éppen elég jól tudom ezt, csak mindig is gyáva voltam hozzá, mitvanmittenni.
bátorságot, őszinteséget elvárni az "életképtelentől", ha egy fikarcnyi tiszteletre sem tartom méltónak?
csak mindig felmegy a pumpa
- Legalább megszánhattál volna... - kezdtem a hisztériát, mire bátyám lekevert egyet.
- Hogy vagy képes ilyet mondani? Hát hallod te, hogy mit beszélsz? Mire becsülöd magad? És egyáltalán mit vársz így másoktól? Felejtsd el, hogy az segít, ha bárki is megsajnál!

egynéhány félresikerült kísérlet még nem igazolhat tévedést
(Az életed próba-élet, kísérleti jellegű. Mindvégig. A világ, a tér, idő, anyag, erő és a hozzád hasonlónak feltételezett többi ember, elgondolás. Kipróbálandó gondolat, a fejedben. Megismételt kísérletezéssel ezt az elképzelésedet a világ berendezéséről valószínűsíteni tudod. Bizonyítani nem lehet, még ha ítéletnapjáig próbálgathatod és mindvégig beválnak a feltevéseid róla, akkor sem: az eljárás természeténél fogva. Nem vagytok egy helyen. Te biztosan vagy, a világ ennyire biztosan nincs. Hát csináld tovább, Bébé, de ne felejtsd el, hogy csak látogató vagy itt, néző. Ám ahhoz, hogy bármit csinálj, építs, teremts itt, hogy élj, ezt el kell felejtened. És ha elfelejted, ha nem őrzöd meg a kezdetedet, a kívülállásodat, utolér majd mindenféle istencsapása. Jöhet olyan óra, jöhet olyan év, sok év, hogy az emlékkönyvszámára neked se jut eszedbe hamarjában más kívánságod, mint hogy vesszen ki a világ, s e földi nép a legvégső fajig.)

Nem veted ki magad egy könnyed mozdulattal az ablakon, ha úgy kívánkozik.Nem vagy dög. Önző és ostoba.

Megegyeztünk, hogy - ha élni nem okvetlenül - , de festeni szükséges, amihez mégis életbe kell lenned. Ez viszont nem megymásik ember segítsége nélkül. Megalkuszunk: ha a hipotétikus többi ember közt van, aki gályarabsá helyett a segítségedre jön, cseléd, anya, szomszéd, bajtárs vagy csupán futó ismerős: neked elég ahhoz, hogy élj - festeni magadban is tudsz, a többiek nem kellenek hozzá. Gondolod.Aztán - mit csináljon az ember egyedül? - nekifogsz bátran, abban a hiszemben, hogy meg tudod majd festeni magadra hagyatva is, amit keresel a lombok közt, vagy atéli fákban, vagya kopár tűzfalakra eső kora reggeli napsütésben, hiszen mindehhez semmi köze sincs anyádnak...

úgy fel tudom húzni magam, hogy valódi fájdalmat érzek néha a szívem tájékán
és a bal kézfejem is le szokott zsibbadni