AXIÓMÁK ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK FORMÁLIS MATEMATIKAI RENDSZERE
[ a W értelmezési tartománnyal – ez utóbbi azon dolgok halmaza, melyek neveit behelyettesíthetjük a szabad változó helyébe úgy, hogy továbbra is kijelentést kapjunk (azaz legyen az egésznek értelme és lehessen arról beszélni, hogy igaz-e vagy sem, mégha ez nem is dönthető el).
Eszerint a predikátumkalkulus és az ítéletkalkulus mindössze egy fogalomra redukálódott, az osztálykalkulusra, vagy ahogy Leibniz nevezte, az egész és a rész elmélete, amely magába foglal és amely benne foglaltatik.
De valójában a predikátum – és ítéletkalkulus tartalmaz olyan különbségeket, melyek formális szempontból megakadályozzák teljes azonosításukat és redukciójukat az egyszerű osztálykalkulusra.
René Descartes-nak, a híres filozófus-matematikusnak támadt az a gondolata, hogy az algebra módszereit megtartva túlhaladjuk a tradicionális matematika anyagát, és a gondolkodás által megtalált általános tudományt ragadjuk meg úgy, hogy a filozófiának az Univerzális Matematika egy fajtájává kellene válnia. Olyan módszerekről álmodozott – mint egyik művében, a Regulaeben (Szabályok), illetve leveleiben írja –, mellyel a tudományokat egyesíteni lehet (mint írja, ha van ilyen módszer, azt minden bizonnyal a matematikában lehet megtalálni). ]
?
A logika jó korlát, csak baj, hogy az enyém folyton "frissen festett".
.
*(s mikor elérkezett a Nagy Nap, a harsonák hallatán örvendtek a matematikai platónizmus hívei és leborultak saját lábuk előtt… Az Úr mindig is furcsállá ezt a népséget, de amiért mulattatták Őt, hát megjutalmazá őket az Ő szeretetével és kivett egy csipetnyit a sószóróból és összemorzsolva lehintette a Földre.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése