s egy éjjel, magad sem tudod, mint égig érő ének, feljönnek benned napjaid, a halhatatlan évek: riadtan elszorul szived, az út lapulva elsiet, a rózsatő is ideges mosollyal önmagába les: távoli, kétes tájakon készülődik a fájdalom. a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob. akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. Mindíg, mindíg is hazavágytam. /pj/utánszabadon
2 megjegyzés:
nekem ez. és már nem fázom. az akasztófa, ami még ebben az életben kötődni fog hozzám, de már az sem számít. minden jó lesz
s egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:
riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.
akár a kő, olyan vagyok,
mindegy mi jön, csak jöjjön.
oly engedelmes, jó leszek,
végig esem a földön.
Mindíg,
mindíg is hazavágytam.
/pj/utánszabadon
Megjegyzés küldése