1
Mi törjük el, repesztjük ketté, mi egyedűl és mi
magunk azt, ami egy és oszthatatlan.
2
Utána azután egy hosszú-hosszú életen keresztűl
próbáljuk vakon, süketen, hiába
összefércelni a világ makulátlan és eredendő szövetét.
3
Gyerekkorunkban meg kellene halnunk, tudásunk csúcsán,
alázatunk magasán, de tovább
élünk, foltozgatva és tóldozgatva a jóvátehetetlent.
4
Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe és utóljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése