Sötéten hátat forditasz,kisikló homlokkodraa csillagöves éjsszakátkezem hiába fonja.Nyakad köré ezüst pihékszelíd pilléi gyűlnek,bizalmasan belém tapadsz,nevetsz, ? vadúl megütlek!
Sugárzó párkányokon futunk,elgáncsolom a lábad,fölugrasz és szemembe kapsz,sebezhetetlen állat!Elszűkül arcod, hára buksz,vadul zuhanni kezdesz,az éjszaka trapézainröpűlsz tovább, emelkedsz
a rebbenő való fölé!Kegyetlen, néma torna,mégcsak nem is kiálthatok,követlek szívdobogva,merészen ellököm magam,megkaplak és ledoblak,elterülünk hálóibana rengő csillagoknak!
Most kényszerítelek, válaszolj,miótat tart e hajsza?Megalvadt szememben az éj.Ki kezdte és ki akarta?Mi lesz velem, s mi lesz veled?Vígasztalan szeretlek!Ülünk az ég korlátain,mint elitélt fegyencek.
Sugárzó párkányokon futunk,elgáncsolom a lábad,fölugrasz és szemembe kapsz,sebezhetetlen állat!Elszűkül arcod, hára buksz,vadul zuhanni kezdesz,az éjszaka trapézainröpűlsz tovább, emelkedsz
a rebbenő való fölé!Kegyetlen, néma torna,mégcsak nem is kiálthatok,követlek szívdobogva,merészen ellököm magam,megkaplak és ledoblak,elterülünk hálóibana rengő csillagoknak!
Most kényszerítelek, válaszolj,miótat tart e hajsza?Megalvadt szememben az éj.Ki kezdte és ki akarta?Mi lesz velem, s mi lesz veled?Vígasztalan szeretlek!Ülünk az ég korlátain,mint elitélt fegyencek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése