.

IJJAS TAMÁS

Tévedések játéka

Úgy teszek, mintha szórnék eléjük. A galambok
felcsipegetik a semmit. Órákig állok egy tócsa fölött,
mintha ikertestvérem élne a jéggel hártyázott
tükörben, fejében kettészelt foszlós kalács, reszketnek
benne a mazsolaszemek, mindig őket csippentik ki
először. Aztán tátogni kezd, fura hal. Nem értem
szóbuborékjait: talán ki kéne fognom, teljesíteni
a kívánságait. Fáradt vagyok ehhez, tovább szórom
a semmit. Kabátomból hullnak a tollak, képregényhős
is lehetnék, mondjuk Galambember. Szárnyam
alá venném a Földgolyót, hiszen miből áll azt tojásnak
nézni? Valaminek történnie kell. Burukkolva
körbetotyogják a csendet szavaim.