.

ez az egész nyár

olyan valótlanul lebeg

itt

és mégis valahogy elég öreg ahhoz, hogy áporodott legyen

folyton csak az analízis,

a felmérések,

semmirekellő.

aztán meg a csupa derű meg a közönséges állapotjelentések

egymás közt a mutatóujjakkal támasztott szemgödör

és a fújtatás és közben a láb az láb

marad és volt

séta

aztán nincs láb

és nincs séta sem

és ugyanolyan fáradt, megtört, keserű tekintettel meredek

mint mikor ő tekint a falra, egyenesen a falra,

tompa hallgatagságával a narancssárga üvege mögül

miközben kiveszi a szipkás cigarettát, lebiggyed a szája

és lassú, cinikus gomolyagot fúj

valami hajthatatlan ragaszkodás végett tartja tiszteletben az örlődést

makacs becsülettel viseli, hogy más is végzi a munkáját

elegánsan viseli

megtartva önállóságát és elfogadva mások kellő segítségét

olyan valószerűtlen, meghalt a nagyapám.